Avram Hershko

„Avram talán a kivándorlásnak is köszönheti fantasztikus tudományos karrierjét, hiszen itthon nemigen kapott volna elég pénzt munkájához” – nyilatkozták a Nobel-díjas kutatóról unokatestvérei, Herskó Gyula és Molnár Sándor, akik mindketten a karcagi kórház szülész-nőgyógyász orvosai. Pedig Izraelben sem jut sok pénz a kutatásra – mondja Avram Hershko professzor azon az egyetemi kötetlen beszélgetésen, amelyet január 27-én koradélután a Transzplantációs és Sebészeti Klinika zsúfolásig telt tantermében tartottak. És nem csak a pénzzel, hanem az idővel is takarékosan bánik a professzor: nem vesz részt időrabló értekezleteken, már évek óta nem ír témáiból összefoglaló közleményt (review), mert nincs ideje feldolgozni az óriási irodalmat. Ehelyett aktuális eredményeit közli, és csak a munkájával közvetlenül kapcsolatos cikkeket olvassa. Munkacsoportja is csak néhány – de válogatott emberből áll.

Tanácsai fiataloknak

Kérdésekre válaszolva számos tanáccsal fordult az ifjúsághoz: a többi közt óvta őket attól, hogy türelmetlenségből tudományos eredményeiket túl hamar egy hipotézisben építsék fel. Mint magyarázta, ennek az a veszélye, hogy sorra születő eredményeiket akaratlanul a feltételezésükbe illesztik, holott később kiderülhet, hogy a kiindulás hibás volt.

Kitartásra bíztatta ifjú kollégáit, mondván, a biológiai kutatások sikere türelmes munkát kíván. Nem így a fizika felfedezései, amelyek hirtelen jönnek: a tehetségek szellemi fellobbanásának, villámszerű megvilágosodásának eredményeként. Ő maga, nagy felfedezéseit 42 éves korában associate professorként élte meg.

Saját kutatási metódusáról a következőként nyilatkozik: alaptémájától sosem kalandozott el, kitartóan, szinte makacsul ragaszkodott kitűzött tudományos céljaihoz.

Pályakezdő fiatal tudósoknak azt javasolja a Nobel-díjas tudós, hogy ne felkapott, ma oly divatos témákban kezdjenek kutatni, hiszen ezekkel sokan foglalkoznak. Keressenek inkább kevesek által kutatott, de érdekes témát. Amikor ő Tomkins professzor laboratóriumában kezdte a kutatást, mindenki szteroid témákon dolgozott. Őt nem ez érdekelte, hanem már akkor a sejtleépülés mechanizmusa.

Pillanatok alatt meghitt kapocs alakult ki a 67 éves magyarszármazású tudós és hallgatósága között. Közvetlen, fegyelmezetten egyszerű, csupa-gondolat ember osztotta meg negyven év kitartó munkájának tapasztalatait. Semmi manír, felvett vagy keresett póz, de tudás, hit, nyugalom és biztonság sugárzik belőle. Nobel-díjat nem várt, reményei között sem dédelgette. Habár nagyon örül a megtiszteltetésnek, de nem elsősorban ez, hanem a több évtizedes makacs kitartással végzett munka, amit ma is folytat nap mint nap laboratóriumában, teszi boldoggá, no meg unokái és a kertészkedés.

Várd a váratlant! – volt zárszava Tulassay Tivadar rektornak, mely szófordulatban találó humoros felhanggal összegezte a kutatómunka és a kutatói személyiség attitűdjének lényegét.

tolnai-